Messerschmitt Bf 109
| Kibocsátó ország: Németország Alkalmazási terület: vadász | Gyártó: Bayerische Flugzeugwerke AG 1938. július 1-jétől Messerschmitt AG. Bevetési időszak: 1937-1945 |
Prototípusok, és előszéria modellek
Az első prototípus a Bf 109V1-es volt, lajstromjele: D-IABI.
Első felszállására 1935. május 28-án került sor. A gép érdekessége, hogy nem a német Junkers Jumo 210A motorral építették, ami ekkor még nem volt készen, hanem az angol Rolls Royce Kestrel V-el. A Jumo egyébként is csak 610 LE-s volt, míg angol vetélytársa 695. Az első berepülés néhány apróbb hibától eltekintve jól sikerült. Ezután négy hónapos gyári teszt következett, majd a gépet átrepülték a rechlini kísérleti telepre. Itt került összehasonlításra az Ar 80V1-gyel, az FW 159V1-gyel és a He 112V1-gyel. A Heinkel és a Messerschmitt által gyártott gépek feleltek meg legjobban a Luftwaffe illetékeseinek, ezért további 10-10 darabot rendeltek mindkettőből.
 Ar 80V1 D-ILOH |
FW 159V1 D-INGA |
He 112V1 D-IADO
A második prototípus a Bf 109V2-es volt, lajstromjele: D-IDUE. Első felszállására 1936. január 21-én került sor. Ebben a prototípusban már 640LE-s Jumo 210A motor volt. Beépítettek két 7,92 mm-es MG 17-es géppuskát, valamint tükrös célzókészüléket is. Ezt a gépet hasonlították össze a He 112-essel és az összehasonlítás eredményeképpen döntöttek végül a Bf 109-es gyártása mellett. (He-112-es hűtőrendszere sérülékenyebb és elliptikus jellegű hordfelülete miatt gyártása komplikáltabb volt.)
Típusváltozatok
Bf-109A "Anton"
A Bf-109A Anton volt a Bf-109 első verziója. Az RLM 22 darabot rendelt ebből a típusból. 2 db 7.92 mm MG 17-es géppuskával volt felszerelve. A repülőgép szive egy 640 PS Jumo 210B motor volt.
Bf-109B "Berta"
A Bf-109B Berta jobb, Jumo 210D motorral volt felszerelve. A fából készült Schwarz légcsavart felváltotta a változtatható állásszögű VDM kéttollú légcsavar. 341 darab készült összesen belőle.
Bf-109C "Caesar"
A Bf-109C Caesar szive egy 700 lóerős Jumo 210G befecskendezéses motor volt. Az eddigi motorra épített MG 17 géppuskákat megtartva, ennél a típusnál jelent meg a szárnyba épített fegyverzet: két MG 17-es a C-1, illetve két 20mm-es MG FF ágyú a C-3 verzióban. A C változatból összesen 58 darab készült.
Bf 109 D "Dora"
A Dora külsőleg azonos volt a Bf-109C változattal, de Junkers Jumo 210D motorral készült. Ez a változat 4 darab 7.92 mm MG17 géppuskával volt felszerelve. Összesen 657 darab készült belőle. Németország 2 db Bf-109D-t eladott Magyarországnak és néhányat Svájcnak.
Bf 109 E "Emil"
Az Emil egy DB601A vagy DB601N motorral, átalakított fülketetővel készült. Fegyverzete a korai típusoknak (E-1, E-2) két MG 17-es géppuska a szárnyban, valamint ugyancsak 2 MG 17-es géppuska a motorra építve. E-3-tól 2 darab 20 mm-es MG FF gépágyú a szárnyban és 2 MG 17-es géppuska a motorra építve. Magyarország 1943-44-ben használt 50 db Bf 109E-t kiképzési célokra, Börgöndön. A gépeket később bombatartókkal szerelték fel és német pilóták ismeretlen helyre repülték őket.
Bf 109 F "Friedrich"
A Friedrich típus sokban különbözött az Emiltől. Messerschmitt áttervezte a motor hűtését és új, áramvonalasabb géporrt készített. A szárnyban lévő 20 mm-es ágyúkkal nehéz volt célozni, ezért helyettük egy darab gépágyút tettek a fordított V motor hengerei közé, ami a légcsavartengelyen át tüzelt. Eleinte voltak problémáik a nagy vibrációval, de miután megoldották, sokkal könnyebben lehetett a gép hosszanti tengelyében lévő fegyverrel lőni. Elhagyták a légellenállás javítása érdekében a vízszintes vezérsík tartóoszlopait is. Összességében nézve csökkent a tűzerő, a tartóoszlopok elhagyásától nagy terhelésnél hajlamos volt letörni a vízszintes vezérsík, több gépet is vesztettek emiatt. Ez csak a korai (például F-0-s modellekre) volt jellemző, később kijavították.
Bf 109 G "Gustav"
A Gustav megjelenését az indokolta, hogy a Luftwaffének szüksége volt nagy magasságban is jól szolgáló repülőgépre. Rengeteg alváltozata készült, a Gustavokból gyártották a legtöbbet, többek között a Győri Waggon és Gépgyárból is több száz darab kigördült. (A teljes legyártott mennyiség több mint 70%-a 'Gustav' változat volt)
Bf 109 H
A Bf-109H magassági vadász, és vadászfelderítő változat, nem gyártották nagy sorozatban. A törzshöz közeli részen 1-1 db 93 cm hosszú egyenes vonalú szárnyközéprészt toldottak be, és merevített, növelt felületű vízszintes vezérsíkkal szerelték. A megépült példányok motor és fegyverzet szempontból tértek el egymástól.
BF-109H-0: Néhány darabos nullsorozat, normál BF-109F változat átépítése volt, 1300 lóerős Daimler Benz DB-601E folyadékhűtéses, 12 hengeres fordított V motorral. BF-109H-1: Kissorozat, vegyesen BF-109F és BF-109G változatokból építették át, 1475 lóerős DB-605A motorral és GM-1 nitrogénoxid-adagolóval felszerelve. 1941 nyarán a franciaországi Guayancourt-ban állomásozó kísérleti csoportnak adták át, ahol a gépek főként felderítő feladatkörben rendszeresen bevetésre is kerültek. BF-109H-2: Néhány darabos kísérleti széria, bár egyes források szerint csak tervezet volt, magassági vadászbombázó feladatkörben. Normál BF-109G változatokból alakították át és 1750 lóerős Junkers Jumo-213 folyadékhűtéses, 12 hengeres fordított elrendezésű V speciális magassági motorral, valamint GM-1 nitrogénoxid-adagolóval szerelték fel. 500 kg bombaterhet szállíthatott. BF-109H-5:Rajzasztalon maradt tervezet volt, 1700 lóerős Daimler-Benz DB605L magassági motorral és GM-1 nitrogénoxid-adagolóval felszerelve került volna gyártásba.
Alapvető hibája volt hogy zuhanórepüléseknél a szárnyak erősen beremegtek. Fejlesztését és gyártását a Focke-Wulf Ta-152 típus javára abbahagyták.
BF-109H-0: Néhány darabos nullsorozat, normál BF-109F változat átépítése volt, 1300 lóerős Daimler Benz DB-601E folyadékhűtéses, 12 hengeres fordított V motorral. BF-109H-1: Kissorozat, vegyesen BF-109F és BF-109G változatokból építették át, 1475 lóerős DB-605A motorral és GM-1 nitrogénoxid-adagolóval felszerelve. 1941 nyarán a franciaországi Guayancourt-ban állomásozó kísérleti csoportnak adták át, ahol a gépek főként felderítő feladatkörben rendszeresen bevetésre is kerültek. BF-109H-2: Néhány darabos kísérleti széria, bár egyes források szerint csak tervezet volt, magassági vadászbombázó feladatkörben. Normál BF-109G változatokból alakították át és 1750 lóerős Junkers Jumo-213 folyadékhűtéses, 12 hengeres fordított elrendezésű V speciális magassági motorral, valamint GM-1 nitrogénoxid-adagolóval szerelték fel. 500 kg bombaterhet szállíthatott. BF-109H-5:Rajzasztalon maradt tervezet volt, 1700 lóerős Daimler-Benz DB605L magassági motorral és GM-1 nitrogénoxid-adagolóval felszerelve került volna gyártásba.
Alapvető hibája volt hogy zuhanórepüléseknél a szárnyak erősen beremegtek. Fejlesztését és gyártását a Focke-Wulf Ta-152 típus javára abbahagyták.
Bf 109 K "Kurfürst"
A Kurfürst a legutolsó modell, a legerősebb DB motort tervezték bele. Ezzel a változattal érte el a gép ténylegesen fejleszthetőségének határait. Az elavult konstrukcióba nem lehetett nagyobb tűzerőt vagy hajtóművet beépíteni, mert nem bírta volna az alapvetően könnyű szerkezet.
A Bf 109 Trägerflugzeug verzóját a Graf Zeppelin repülőgép-hordozóra tervezték. A Bf 109E-3-tól annyiban különbözött, hogy a szárnyfesztávolságát megnövelték 11,08 méterre. Mivel a Graf Zeppelin nem készült el, ezért Norvégiába került az elkészült 63 db BF-109T az I/JG.77 kötelékébe.
A Bf-109 Z Zwilling két Bf-109-es törzsének összeillesztéséből keletkezett. 1000 kg bombát tudott volna szállítani. Az egyetlen elkészült darab egy szövetséges légitámadás során semmisült meg.
