Bejczy József repülő százados


Bejczy József repülőszázados
1916.Október 9.-1944.November 4.
Az 1930-as években a repülés ügye hallatlan fejlődésnek indult világ szerte. A kor hőse a repülő lett. A távolsági, sebességi és magassági rekordok megdöntésével járó hírnév fiatalok százezreit vonzotta a repülés felé.
Így volt ez Magyarországon is. Azonban a trianoni békeszerződés még érvényben lévő katonai korlátozásai miatt csak kevés magyar fiatalnak adatott meg, hogy valóra váltsa álmait. Ezen kevesek közé tartozott Bejczy József, aki 1935-ben több száz jelentkező közül felvételnyert a Ludovika II. csoportjába, ahol évente egy tucat fiatal tisztet képeztek az akkor még titkos magyar légierő számára.
Az új akadémikusok még vállpaszomány viselésére jogosult légügyi alsegédként vonultak be a szombathelyi repülőtérre, hogy egy éves csapatszolgálatuk alatt megismerkedjenek a repülés alapelemeivel.
Az akadémiai évek alatt azonban nagyot fordult a világ. Az 1938 augusztusában aláírt bledi egyezmény értelmében Magyarország visszanyerte katonai egyenjogúságát, és megkezdődhetett a magyar haderő, benne a M. Kir. Légierő nyílt kiépítése. A hirtelen megnőtt tiszti igények kielégítésére Bejczy József évfolyamát augusztus helyett már 1939. január 15-én avatták fel. Az újonnan avatott repülő tisztek az addig használt civiles légügyi segéd cím helyett büszkén viselték a m. kir. repülő hadnagyi rendfokozatot.
Bejczy Józsefnek szerencséje volt. Avatás után minden igazi harci pilóta álmához, a vadászrepülőkhöz osztották be. A mátyásföldi 1. vadászrepülő-ezrednél előbb kétfedelű olasz CR-32 és CR-42-e gépekre kapott kiképzés, majd 1941-tól a M. Kir. Légierő legmodernebb vadászgépére, a szintén olasz gyártású egyfedelű, behúzható futóműves, zárt kabinú Héjára képezték át. Alakulatát akkor már a honi légvédelemért is felelős 5. vadászezred I. osztályává szervezték át.
Első harci alkalmazására 1942 decemberében került sor, amikor a 2. magyar hadsereg alárendeltségében lévő vadászerők felváltására az 5/I. vadászosztály segédtisztjeként már főhadnagyi rangban a doni frontra rendelték. Az osztály alárendeltségében a már a német Messerschmitt 109-es átképzett 1/1. és a Héjákkal felszerelt 5/2. vadászszázad állt. Az előbbi Rosszosban, az utóbbi az osztályparancsnoksággal együtt Ilovszkojéban állomásozott. Mint Heppes Aladár osztályparancsnok közvetlen munkatársa, Bejczy fhdgy. elsősorban az osztály tevékenységének irányításban vett részt. Azonban amikor a zord téli időjárás engedte, és lehetősége volt rá, szívesen szállt fel. 1943. január 5-én Tóth Zoltán törzsőrmesterrel repült másfélórás bevetést egy Héjával. Január 12-én Domján Pál őrmesterrel szállt fel Ilovszkojéból portyázó feladatra.
A szovjet áttörés miatt az ilovszkojei repülőteret kiürítették. Bejczy főhadnagy osztálysegédtiszt valószínűleg az osztálytörzs gépkocsi oszlopával hagyta el a bekerítés előtt álló Ilovszkojét. A földi részek Heppes Aladár százados, 5/I. vadászosztály-parancsnok vezetésével gyalogharcban vágták ki magukat a bekerítésből.
1943 márciusában a gépek nélkül maradt 5/2 vadászszázadot és az osztálytörzs tisztjeit, köztük Bejczy fhdgy-t Umanyban korszerű német Messerschmitt 109-es gépekre képezték át.
Az 5/I. vadászosztály "Messerschmitt-ekkel felszerelt két százada (1/1. és 5/2.) 1943 áprilisában a harkov-osnavai repülőtérre települt. Gépeik a Heppes Aladár őrnagy által vezetett 5/I. osztály vörös pumafej jelvényét viselték. Bejczy főhadnagy és két újonnan átképzett társa két régi "messeres" társaságában április 26-án szállt fel először tájékoztató harci bevetésre. Másnap már alacsonytámadásban vettek részt az "újak", köztük Bejczy főhadnagy.
Hamarosan légi harcra is lehetősége kínálkozott. Április 29-én reggel az osznavsai repülőtéren készültségben várakozó négy magyar pilóta rádióértesítést kapott hat - vadászoktól kísért - szovjet bombázó közeledtéről. A Bejczy fhdgy. Fábián szakaszvezető géppár kelet felé kereste az ellenséget, míg kerekei és Tarnay őrmesterek meredeken kapaszkodtak a felhők felé. Nem találván a támadókat Bejczyék a város felé fordultak, ahol már bombák robbantak. Bejczy fhdgy az egyik, 300 m-en repülő bombázó fölé emelkedett, és tüzet nyitott összes fegyverével. Ágyújának hevedere azonban elszakadt, csak géppuskái működtek. Bejczy sorozatai jól ültek a bombázó bal motorján, amelyből hamarosan füst kezdett szivárogni. A nagy testű Boston bombázó ekkor orrára állva zuhanó repülésbe kezdett és megnövekedett sebességével sikerült elmenekülnie. Ezután a géppár két vöröscsillagos vadásszal találkozott. Némi fordulózás után sikerült őket hátulról megközelíteni, de ezek is zuhanó repüléssel tűntek el kelet felé. A két magyar pilóta csalódottan szállt le.
A csorba kiküszöbölésére a kurszki csata előkészítésére meginduló élénk légi tevékenység adott lehetőséget. Július 6-án Heppes őrnagy és segédtisztje, Bejczy főhadnagy szabadvadászatra indult Harkov-Belgorod légterébe. 45 percig portyáztak az arcvonal közelében anélkül, hogy ellenséges gépet észleltek volna.. Hazafelé laza alakzatban kelet felé tartó Il-2 csatarepülőket vettek észre maguk alatt. A vezérgépben ülő Heppes őrnagy kiszemelt egy csatarepülőt, és zuhanó fordulóval 200 m-re megközelítette. Egy sorozattal sikerült a szovjet gép lövészét elhallgattatnia. Ekkor Heppes a süllyedő gép alá nyomta 109-esét, és hosszú sorozatot lőtt az olajhűtőjébe. A füstcsóva kicsapódásával egy időben a kísérő gépben ülő Bejczy főhadnagy izgatott hangja egy szovjet Jak-1-es vadászt jelentett. Heppes éles emelkedő fordulóba tette gépét, amikor segédtisztje máris közölte, hogy lelőtte az említett vadászt, s felzárkózott parancsnokához. Leszállás után a földi csapatok rádió megerősítették mindkét légi győzelmet. Evvel Bejczy József főhadnagy is felíratkozott a légi harcban győzelmet elért magyar vadászrepülők sorába.
Egész hónapban élénk légi tevékenység folyt, amely alatt a magyar 5/I. vadászosztály pilótai 20-ra növelték légi győzelmeik számát. Bejczy József osztálysegédtiszt július 19-én egy Boston bombázó lelövését jelentette.
A légi tevékenység a kurszki csata eldőlése után, augusztusban sem lanyhult a Harkov-Belgorod szakaszon. A Vörös Hadsereg felkészült a nagy ellentámadásra, ehhez a szovjet légierő a légi fölény megszerzésére törekedett. A magyar géppárok váltással jártak földi szabadvadászatra. Augusztus első napján Újszászy György százados és Bejczy főhadnagy voltak portyán, amikor a megfigyelők rádión közölték, hogy Belgorod felett bombázókat észleltek. A város fölé érve Bejczy három Boston bombázót vett észre. A földi légvédelem feléjük terelte a bombázókat. Újszászy százados kiszemelte az egyik szovjet gépet. Először, hogy belője magát, géppuskával tüzelt áldozatára, amit a hátsó lövész elszántan viszonzott. Néhány pontos sorozat után azonban az ellenséges géppuska elhallgatott. Most már nyugodtan zúdíthatta fegyvereinek össztüzét a védtelenül maradt bombázóra, amely rövidesen zuhanni kezdett. Ekkor megszólalt a rádióban Bejczy főhadnagy, hogy két géppel áll küzdelemben. Majd hamarosan hozzátette, hogy most már csak eggyel, mert a másikat lelőtte. Ezzel háromra nőtt az általa lelőtt gépek száma. Bejczy főhadnagy még többször repült harci bevetést, de légi győzelmeinek számát már nem gyarapította a keleti fronton.
Augusztus közepén a szovjet támadás tért nyert, ezért a német tábori repülőtereket nyugatabbra telepítették. A magyar 5/2. vadászszázad Poltavába települt, és közvetlen német alárendeltségbe lépett. Az 5/I. osztálytörzs és a 1/1. század Lembergben várta a hazaszállítást Bejczy József főhadnagy osztály-segédtiszt csaknem egyéves frontszolgálat után a törzzsel együtt 1943. november 22-én vonult be Mátyásföldre.
Az 5/I. "Puma" vadászosztály gépei 1942. december 26 és 1943 augusztus közepe között mintegy 1500 bevetést repültek ez alatt 39 igazolt és 10 igényelt légi győzelmet értek el négy saját gép elvesztése mellett. Vadászbombázással és alacsonytámadással 160 fedezéket, 2 vasútállomást, 79 gépkocsit, 74 egyéb járművet, 2 mozdonyt és 8 löveget semmisítettek meg.
Bejczy Jószef főhadnagyot, mint az egység 3-6. legeredményesebb vadászrepülőjét a keleti fronton nyújtott teljesítményéért a Koronás Bronz Katonai Érdeméremmel (Signum Laudis) és a Koronás Ezüst Katonai Érdeméremmel (Nagy Signum), valamint a II. oszt. Német Vaskereszttel tüntették ki.
A "Pumák" első nyara jó vitézi iskola volt. A pilóták és a földi személyzet részére. A kurszki csata alatt aránylag csekély áron olyan hasznos tapasztalatokat gyűjthettek, amelyekre hamarosan Magyarország egén is nagy szükségük lett.
1944 tavaszára a dél-olaszországi repülőbázisokra települt 15. amerikai légihadsereg stratégiai bombázói számára Magyarország is az elérhető célpontok közé került. A Németország és szövetségesei hadiiparának és közlekedési vonalainak bénítására irányuló szövetséges légi hadműveletek keretében 1944. április 3-án támadta először egy csaknem 700 bombázóból és kísérő vadászból álló kötelék a magyarországi célpontokat. Az április 3-i bevetés bebizonyította, hogy a Héjákról Messerschmitt 109-esekre való átfegyverzés alatt álló honi vadászvédelem szervezete nem felel meg a nagy kötelékekben, erős vadászkísérettel támadó szövetségesek ellen. A magyar repülőgépek szétszórt elhelyezése nem tette lehetővé, hogy a több száz gépből álló amerikai kötelékekkel eredményesen vegyék fel a harcot. A századokban, rajokban, géppárokban történő bevetések csak a magyar vadászok veszteségeit növelik. Szükségessé vált, hogy a különböző repülőtereken lévő vadászrepülő-századok összevonásával egy erős honi légvédelmi vadászrepülő-osztályt állítsanak fel. 1944. április 6-án a Heppes Aladár őrnagyot, a keleti fronton sikereket elért 5/I vadászosztály egykori parancsnokát nevezték ki az akkor megalakult 101. honi vadászrepülő-osztály vezetésével. Az alakulat bázisának a veszprémi repülőteret jelölték ki. A hónap folyamán idetelepült át az osztály 1. századának kijelölt kolozsvári 2/1. (Tőr) vadászrepülő-század. A 101/2. század a szolnoki 1/1. (Dongó) vadászszázadból alakult. Az osztály 3. százada az eredetileg Budapest légvédelmére tervezett mátyásföldi 5/3. (Kör-ász) század lett, amely még április végén is csak a szervezés állapotában volt. A század parancsnoka a volt 5/I. vadászosztály segédtisztje, Bejczy József főhadnagy lett. A század hajózó állományát kisebb részben a hadműveleti területről visszatért harci tapasztalatokkal rendelkezőkből, nagyobb részt a pótalakulatok személyzetéből töltötték fel. Az április és a május a parancsnok egykori alakulatának jelvényét, a vörös puma fejet átvevő osztály megalakulásával, Messerschmittekkel való felszerelésével és a pilótáknak az új gépekre való átképzésével telt el. Május végén a Puma vadászrepülő-osztály készen állt arra, hogy felvegye a harcot a nagy számbeli fölénnyel támadó amerikai kötelékekkel. Elszántságukat tükrözte az osztály jelmondata: "Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse".
Az osztály tűzkeresztségére 1944 június 14-én került sor, amikor több mint 500 B-24 Liberátor és B-17 Repülő Erőd négymotoros bombázó támadta az olajfinomítókat és más célpontokat Budapesten, Fürdőn, Komáromban , Eszéken és Sziszeken. 10 óra 25-kor 32 magyar vadászgép emelkedett fel a veszprémi repülőtérről. A magyar gépek a Vértes felett vették fel a harcot egy, a fővárost, Komáromot és Pétfürdőt támadó bombázókat fedező amerikai vadászkötelékkel. A légiharcból öt amerikai gép nem tért vissza. Egy magyar vadász lezuhant, több kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedett. Bejczy főhadnagy első bevetése az amerikaiak ellen eredménytelen maradt, mert fegyverei nem működtek.
1944. június 16-án nagy ellenséges kötelék repült be délről a Dunántúlra, hogy a Balaton felett németországi célpontok felé forduljon. A bombázókat több száz kísérővadász oltalmazta. A Puma osztály 28 vadásza szállt fel, hogy a kb. 500 bombázóból álló köteléket megtámadja. Az osztályparancsnok két századdal oldaltámadást akart intézni az egyik bombázócsoport ellen, a harmadik század biztosított. Támadás közben jelentette a biztosító század, hogy az ellenséges vadászok a magyar gépek hátába kerültek. A 101/1. század Heppes őrnagy vezetésével a támadást befejezte. Bejczy főhadnagy 101/3. százada már nem a bombázókat támadta, hanem felvette a harcot az őket támadó Lightingokkal, ugyanakkor a biztosító 101/2. század is beavatkozott a harcba. A kibontakozó légi harcban mind a saját, mind az ellenséges vadászkötelékek felbomlottak. A szétszóródott magyar gépek egyesével vagy géppárban, kb egy órán át harcoltak a nagy létszámfölényben támadó amerikai vadászokkal. Ez alatt 4. Lightning, 1 Thudnderbolt, és 1 Mustang típusú vadászgépet sikerült lelőni, a harcban 4 magyar pilóta halt hősi halált és ketten megsebesültek. Bejczy főhadnagy egy, Mátyás János őrmesterrel közösen lelőtt P-38 Lighting vadásszal nyitotta meg az általa lelőtt amerikai gépek listáját.
1944. június 30. lett Bejczy főhadnagy vadászrepülő pályafutásának legeredményesebb napja. Ezen a napon 450 bombázó 150 vadász kíséretében indult támadásra. A Dunántúl felett levő vastag felhőréteg , valamint a rossz irányítás miatt a bombázó kötelékek felbomlottak és a kísérő vadászok is elvesztették az összeköttetést az oltalmazandó bombázókkal. A felhők között bolyongó kisebb 30-40 gépből álló bombázó- és vadászcsoportokat támadta meg a Puma osztály Veszprémből felszálló 22 gépe. Bejczy főhadnagynak egy négymotoros Liberátor bombázót és egy P-38-as kísérővadászt sikerült egyetlen bevetésen lelőnie. Ezzel légi harcban történt lelövésinek száma 5 ½-re emelkedett, és belépett azok közé a vadászpilóták közé, akiket legalább öt légi győzelmük miatt "ász"-oknak neveztek. Az ellenséges túlerővel vívott bátor és eredményes harcának elismeréseként a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.
1944. július 16-án 380 amerikai bombázó 262 vadász támogatásával Bécs környéki célpontokat támadott. Ezen a napon nem támadták másodlagos magyarországi célpontjaikat. Csak motorhibás és kötelékeiktől lemaradt gépek szabadultak meg feleslegessé vált bombáiktól Magyarország felett. A 101. vadász osztály Veszprémből felszálló gépei Celldömölk közelében támadtak rá egy lemaradt B-24-es kötelékre, s mivel a közelben amerikai kísérővadászok nem voltak, a Fertő-tóig folytatták az üldözést. A Kenyeri közelében lelőtt B-24 Liberátort Bejczy József főhadnagynak, a 101/3. század parancsnokának igazolták.
1944 július - augusztusában a Puma osztálynak több bevetése volt de arról, hogy ezekben Bejczy főhadnagy részt vett-e nem maradtak fenn adatok.
Augusztus 25. után a közben ezreddé átszervezett Puma vadászrepülő-osztály nem kapott bevetési parancsot az amerikai repülőkötelékek ellen. Ez időben átszervezték a magyarországi vadászirányítást. A romániai és a balkáni front összeomlása miatt a Magyarországra áttelepített repülőalakulatokhoz ugyanis több gép tartozott, mint az egész magyar légierőhöz. Így azonnal átvették az egész térség repülőtevékenységének az irányítását, amelyet akkor már nem a magyar légvédelem, hanem a német Heeresgruppe Süd hadseregcsoport érdekei határozták meg. A fő szempont a harcászati bevetések biztosítása lett.
A 101. honi vadászezred gépei csak októberben indultak ismét bevetésre. Főtevékenységük ekkor azonban már a Magyarország területére betört Vörös Hadsereg ellen küzdő magyar és német csapatok harcászati támogatása volt, és csak ritkábban szálltak szembe a dunántúli és ausztriai célokat továbbra is támadó amerikai gépekkel.
Harcászati bevetésre szállt fel 1944. november 4-én a három nappal korábban századossá előléptetett Bejczy József. A szovjet vadászokkal kialakult légi harcban Bejczy százados Abony térségében elszakadt kötelékétől. Bajtársai és a földi személyzet aznap hiába várták hazatérését a veszprémi repülőtéren. Mivel gépét ellenséges terület felett sem felrobbanni, sem lezuhanni nem látták, saját területen pedig nem találták, Bejczy József századost a 101/3. vadászszázad parancsnokát, az egyik legtapasztaltabb magyar vadászpilótát eltűntnek nyilvánították.
Bejczy százados osztálya jelmondatához híven mindig bátran vezette gépét harcba az ellenséges túlerő ellen még akkor is, amikor utolsó bevetésén addig hűséges kísérője, a szerencse elpártolt tőle.
Bátorságának elismeréseként 1944. november 8-án a 101. vadászrepülő-ezred parancsnoka a Magyar Érdemrend tiszti keresztjére terjesztette fel az eltűnt Bejczy századost. Jelezte evvel azt a szilárd meggyőződését, hogy századparancsnoka nem önhibájából, hanem ellenséges behatás következtében nem tért vissza harcoló alakulatához.
Több mint hatvan évig tartottuk eltűntként nyilván Bejczy József századost. Csak a múlt év őszén találták meg, s azonosították földi maradványait a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársai segítségével utolsó harcának színhelyén Abonytól délre.
Hosszú távollét után most visszatért Körmendre Bejczy József, hogy végső nyugalmat leljen szülővárosában. Sírján teljes bizonyossággal hirdetheti majd a felirat: Bejczy József m. kir. repülőfőhadnagy született Körmenden 1916. október 9-én hősi halált halt a hazáért 1944. november 4-én Abonynál.

forrás:
Fullscreen
Fullscreen
Fullscreen